Az áprilisi foglalkozáson több hangszert ismerhettünk meg. A doromb pengetése feszült figyelmet kívánt, a citera kíváncsiságot, a dob mozgásra ösztönzött. Bátran elmondhatom Gyermekeink egyre nyitottabbak, bátrabbak lettek. A játékos mondókázás, éneklés alatt aktívabbak, közreműködőbbek. Emőke hangja és egyénisége elvarázsol minket látjuk a repkedő fecskét, de elképzelhetjük az egy lábon álló gólyát és közösen a viharos szelet is lecsendesítettük. Fabékája által a szoba tele lett brekegő békával. Szívesen megállítottuk volna az időt, hogy még tovább időzhessünk ebben a varázslatos világban.
,,Fújja szél a fákat, letöri az ágat, Reccs! Fújja szél a fákat, nem töri az ágat.”
WEÖRES SÁNDOR: Béka a fa tövén
Béka a fa tövén, ezeréves, csodavén. Ugrik a kövön át, keresi a vacsorát. Nem kell neki libamáj, szúnyogokra foga fáj. Nem kell neki tele tál, bogarakat vacsorál.
